Székelyzsombor füzet
Székelyzsombor, Jimbor
Székelyzsombor és környéke
The Environs of Jimbor
Erdélyi műemlékek
Erdély délkeleti csücskében, Brassó megyében, az egykori Szászföld (Terra Saxonum) és a Székelyföld (Terra Siculorum) határán fekszik Székelyzsombor, a Hargita lábától lesiető Kis-Homoród alsó folyása mentén, a Rika-hegység és Homoród-menti dombvidék közé szorított keskeny alluviális síkságon. Zsombor (Sombor, Szászzsombor, Székelyzsombor, Jimbor, Sommerburg) első hiteles írásos említése 1453-ból maradt
1
ránk ("Martino Hwzel de Sommerburg, iuratis senioribus sedis eiusdem..."). Ez a viszonylag késői írott forrás azonban nem zárja ki a település jóval korábbi meglétét. Ernest Wagner szerint az egykori Szászzsomboron már a Kozd (Kőhalom) vidékének szászok által történt betelepítése előtt is laktak magyarok. Ezt igazolja maga a helynév is: a település neve ugyanis a Zsombor nemzetségnévből származtatható. Az sem véletlen, hogy Oltbogát közelében fekszik, vagyis a 10. században élt Bogát gyulának egyedüli délerdélyi őrhelyétől nem messze, a rákosi Olt-szurdoktól északra. A 12. század végén német telepesek érkeztek a későbbi Kőhalom széket alkotó vidékre, és a jelentős számú székelység közé telepedtek le. Így vált az egykori Sombor a Kis-Homoród alsó folyása mentén meghonosodó szászság távoli településévé. 1488-ban 48 családot számlált a falu. 1532-ben a családok száma 15-re esett vissza, talán a 16. sz. első felében dúló pestisjárvány következményeként. Ekkor kezdődött meg a település székelyekkel való feltöltődése. 1640-ben 13, 1653-ban már csak 9 volt a szász gazdálkodó családok száma. Az 1713-as összeírás pedig már nem említett Szászzsomboron szász családot, csak magyart és románt. Így a szász közösség kihaltnak nyilváníttatott. Az összeírásban feltüntetett 8 román család a Kis-Homoród bal partján, a falutól délre telepedett le. Zsombor a 16. századtól 1876-ig közigazgatásilag a szász Kőhalom székhez tartozott, és mint ilyen a szász közösség (Universitas Saxonum) feudális rendjének szerves része volt. A 15. és 16. század fordulóján, 1502-ben a szomszédos Alsó-rákos földesura - a Sükösd család - a falu északkeleti részére 16 jobbágycsaládot telepített. Ettől kezdve az 1786. évi úrbérrendezésig ebben a Kis-Homoród menti faluban volt egy nagyobb szász széki szabad rész, és egy vármegyei (Felső-Fehér
2
vármegyéhez tartozó) "fertály", amely csak töredéke volt a királyföldi szabad falurésznek. A Johannes Honterus által terjesztett lutheri tanok a 16. sz. elején az egész Szászföldet bejárták, és az egykori Szászzsombort sem kerülték el. Akkori nemzetiségi összetételének, vallási és közigazgatási hovatartozásának köszönhetően a falu befogadta a lutheri tanokat, így 1544-től a szász evangélikus egyház kebelébe került. A későbbi országos szász egyházból csak 1941-ben vált ki végképp. Ekkor kapcsolódott be a kolozsvári püspökség irányítása alatt álló, ágostai hitvallású zsinatpresbiteri evangélikus egyházba. Azt, aki először jár Székelyzsomboron, leginkább a település épületeinek sajátos külseje ragadja meg. A múltbéli rendi hovatartozás az építkezés terén is megnyilvánult. Az egykori módos szabadparasztok magasított, barokkcirádás oromfalú, szász típusú kőházakat építettek, amelyek a Kis-Homoród egy ágának, a Malomároknak a két oldalán húzódnak. A fésűs
3
beépítésű, egyutcás településformát csak a katolikus templom (1781-1782), a szorosan hozzálapuló Zólya-porta (1813-1876) és az egykori iskolaház (1800, ma átépítve kultúrházzá) töri meg. Ez az orsó alakú falurész a templomdombon lévő, középkori eredetű evangélikus templomtól északkeleti irányban körülbelül 300 méterre újra összeszűkül. Az egykori központi falurész külső házsorának gazdasági épületei a falu fölé emelkedő Várhegy délkeleti oldalának támaszkodnak. A Várhegy falu felőli részét a múlt század végén telepített fenyves övezi. A fenyvesben kanyargó ösvényt megmászva jutunk fel a magaslaton álló parasztvárhoz. Orbán Balázs 127 évvel ezelőtt így látta az akkor még kopár hegyen emelkedő várat: "Ezen még most is meglehetős ép állapotban lévő vár jelentéktelen nagyságú. 50 lépés átmérőjű ötszög udvarát magas, fogrovátkos és törekes falak környezik. Északi oldalában nyitott kőbástya szökell ki a falak vonalából. Délnyugati szöglettén egy magas négyszögbástya magasul fel, melynek sokkal ódonabb kinézése van, mint a vár többi falainak. Ezen főbástyához van támasztva a várnak most gabonaraktárként használt emeletes épülete, melynek alsó osztályába vezet a szűk vaspántos várkapu, egyedüli bejárata a fekvésénél fogva erős várnak. A felirat még a kapu felett volt, most olvashatatlan. E várról semmi adatunk nincsen, még építési korát se tudjuk biztosan meghatározni..." Biztos adat a vár építését illetően nem áll rendelkezésünkre. Első hiteles adatunk a várról 1692-ből való. Azonban a falu német neve, Sommerburg, amely először az 1453-ban keltezett forrásban fordul elő, arra enged következtetni, hogy vár már akkor is állott, ha nem is mai formájában. Rozsondai József, a falu egykori lelkésze (1832-1904) a vár történetéről szólva mindenekelőtt elődjének, Modjer Mihály Traugottnak 1838-ban írt feljegyzésére,
4
valamint a várral kapcsolatos legendára támaszkodott. Ezekre utalva 1877-ben arra a következtetésre jutott, hogy a zsombori vár "... a kőhalmi várral és más szomszédos faluk templom-váraival egyidejűleg, a 13. század második felében épült. " Tény az, hogy Kőhalom várát már 1324-ben ostromolta Tamás vajda a lázadó szászok ellen. Ugyanezt a várat 1421-ben a törökök dúlták fel. Éppen ezzel a hadjárattal hozható kapcsolatba a Modjer Mihály Traugott által feljegyzett legenda is, amely szerint egy homoródszentmártoni "ifjú nemes", Lebei János védte volna az 1421-es török betörés idején Zsombor
5
várát. Orbán Balázs feljegyzései alapján tudunk arról, hogy az 1324-es kőhalmi ostrom alkalmával valóban létezett egy Lebée László nevű ifjú, aki elesett a csatában. Hogy ennek a Lebée családnak a leszármazottja-e a legendában említett Lebei János, illetve, hogy a két név ugyanazt a személyt jelöli-e, azt nem tudjuk. Jókai Mór írói fantáziáját azonban megragadta a feljegyzett legenda, és romantikus történetté formálva beépítette Minden poklon keresztül című regényébe.
Dávid László A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei című könyvében rövid leírást közöl a várról. Építési idejét a 15-16. századra teszi. Valóban ez az az időszak, amikor Zsigmond király országos rendelete alapján - az 1395-ös nikápolyi csatavesztést követően - a városok bástyás védőfalakat, a faluközösségek erődtemplomokat, templomvárakat és menedékvárakat építettek. Ilyen menedékvár a terméskőből épült székelyzsombori vár is. Ma még fennálló része a délre fekvő főbástyával, az észak-keleti oldalon levő toronnyal, valamint az udvart és a
6
főépületet közrefogó kerítéssel együtt szabálytalan ötszöget képez. A Várhegy nyújtotta terepviszonyokat kihasználva tehát a várnak két, a várfal ellentétes sarkaiba épített bástyája van: a falu felé néző dél-délnyugati fekvésű sarokbástya, valamint az észak-északkeleti irányba tájolt, közepes nagyságú, kétszintes toronybástya, amelynek egyetlen, lappancsos lőrése az Őrhegy nevű magaslat felé nyílik. Ebben a toronybástyában volt elhelyezve az a harang, amely veszély esetén riasztotta a földjeiken békésen munkálkodó parasztokat. A bástyának - elhelyezését és méretét figyelembe véve - inkább megfigyelő, mint védelmi funkciója lehetett. A háromszintes, trapéz alaprajzú délnyugati falrész folytatásaként húzódó déli bástya volt a vár erőssége, és valószínűleg egyben a legrégibb épületrésze is. Ezt igazolják azok a törésvonalak, amelyek a vár délkeleti falának meghosszabbításában épült lakóház és raktárhelyiség, valamint a
7
bástya északkeleti falára merőlegesen épült falak illeszkedésénél jelentkeznek. A bástya keleti, az említett épületegyüttes síkjából kiugró részén, a málladozó vakolat alól egy bolthajtásos, befalazott bejárat körvonala tűnik elő. Ez lehetett a vár át-, illetve újjáépítése előtt az egyik, vagy talán az egyetlen bejárat, amely a bástya alsó részére, a pinceszintre nyílott. A szintenként két-két helyiségre tagolódó bástyában 6 szoba található, összesen 76,82 m2 lakóterülettel. A pinceszint raktárhelyiségként szolgált. A földszintről 8 lappancsos lórés nyílik. Ez a szint volt tehát a bástya védelmére fenntartott rész. Az emeleti szint az őrség állandó lakhelyéül szolgálhatott.
8
Nagyobb szobáján két, a kisebbiken egy ablak van. A bejárati ajtók a belső udvarról nyílnak. Az emeletre vezető, a pinceszint és földszint bejárata fölé ívelő lépcső ma már nem látható. Valószínű, hogy egy derékszögben tört tornác vezetett a bástyának épített kétszintes raktárrész emeleti helyiségébe, amelynek déli falán egy szuroköntő látható. A földszinti szobán sem ablak, sem szuroköntő, sem lőrés nincs. A vár 4,5 m hosszú, kapualja, a föléje épített őrszoba, valamint a délkeleti fal meghosszabbításában épített lakóház minden bizonnyal a parasztvár legújabb része (raktárhelyisé-
9
gek - őrszoba - bejárat - lakóház). Erre enged következtetni a két épületrész találkozásánál a homlokzati síkok törése. Két évtizeddel ezelőtt még megvolt a bejáratot elválasztó, ornamentálisan vasalt tölgyfaajtó, mára azonban nyomtalanul eltűnt. Hiányzik az ajtónyílást és az őrszobát erősítő két támfal fölötti felirat is. Feltehető, hogy az a rovásírásos kő lehetett a bejárat fölött, amelyet az evangélikus templom régi kerítésének bontásakor 1995-ben találtak a falu lakói. A 17. századból származó rovásírás megfejtett szövege épp egy mentsvár homlokzatára illő: SZABADÍTS GONOSZTÓL. A bejárat belső ajtajának szemöldökgerendáján feltehetően a vár egyikjavításának évszáma és az építők iniciáléi vannak bevésve: rovásírással az első két betű: EGY, majd latin betűkkel a többi: SJ 1692 HJ MM PL. Az őrszoba bejárat fölötti részén szuroköntő, a lakóház emeletén két, a falura néző, közepes nagyságú, négyszögletes ablak található. A földszinti szobát az udvar keleti részére néző ablak világítja meg. Az emeletre vivő lépesőnek és tornácnak már csak a tartógerendái látszanak, az udvar felőli ajtókeretek üresen tátonganak. Az épületegyüttest (a bástyát, illetve a raktárhelyiséget és lakóházat) fedő, egymásra merőleges gerincű tetőszerkezet még ép. Közvetlenül a tetőszerkezet alatt magasított falpárkány futott körbe. Az egykor élénk vörösesbarna díszítőelemek halvány körvonalai még kivehetőek, de a felújított tetőszerkezet alapos megszilárdítása érdekében 1871-ben Lőrincz Márton falunagy, Rigó István falugazda és Fűzi András esküdt a magasított perem egy részét lebontatták. A javítás évszámát és a munkálatokat irányító személyek nevét a sarokbástya déli homlokzatára írták fel, de az egykor domború betűformák mára olvashatatlanná koptak. Rozsondai József feljegyzései szerint a belső várat valamikor két kőfal és egy sánc vette körül. 1877-ben még meg-
10
voltak az alapok, sőt "...a jelen század elején még láthatóak voltak a vár napkeleti részén egy régi bolthajtásos kapu romjai is, mely a külső és középső fal között állott" - írta az egykori lelkész. A középső falgyűrű, feltételezésünk szerint, a nyugati fal mögött álló sziklatömbtől indult, északi irányba. Ezt követően északkeleti irányba fordult, és a Rozsondai József említette "napkeleti kapuig" húzódott. Innen dél-délnyugati irányban folytatódott, és a Várhegy délnyugati lábánál érkezett vissza a sziklatömbhöz. Ezt valószínűsíti a megjelölt irányokban húzódó egyenletes, körülbelül 2-2,5 m széles nyomvonal is, amely a bejárat felé kanyarodó utat keresztezi, majd pedig szinte párhuzamosan halad azzal. A külső védőgyűrű nyoma ma már nem látható. A faluban élő szájhagyomány szerint az a temető alatt, a fenyves lábánál húzódhatott. Ez azonban nem valószínű, mert egy ilyen nagy ívben kerülő, több száz méter hosszú fal megépítése a közép-
11
kori Zsombor faluközösségének erejét meghaladta volna. Viszont a temető fölött, a Táncolódomb irányában a terep alkalmas lehetett egy külső védőfal emelésére. Az udvart közrezáró és a ma még látható kerítés fala az 1818 körüli javításkor "...mésszel behányatott és megfejéríttetett." A fal teteje rézsútosan cseréppel fedett. A több mint két méter magasságban beépített öt szuroköntőt és tizenegy lappancsos lőrést csak egy erős, fából készült védőfolyosóról lehetett megközelíteni. A várnak kútja nem volt, így "...a várba menekültek vizet is tartoztak magukkal vinni, s midőn az elfogyott, részint a vár közelébeni forrásból, részint pedig a papi udvaron lévő, 11 öl mélységű kútból látták el magukat vízzel, mikor szerit ejthették" - jegyezte fel Rozsondai József. 1692-ből hiteles adat áll rendelkezésünkre arról, hogy a vár már javításra szorult. Lehetséges, hogy a Thökölyt támogató, az 1690-ben a Homoród mentén is átvonuló tatár csapatok pusztítása tette szükségessé a javítást. Ezt követően a vár védelmi funkciója megszűnt. Így az egykor mentsvárként használt építmény az idők múltával békésebb célokat hivatott szolgálni. A 19. században a falusiak szalmát és gabonát, később szalonnát tartottak benne. Az 1940-es évek végéig szalonnacsősz őrizte a falu élelmiszerkészletét. Napjainkra a Várhegy magaslatán álló mentsvár magára maradt. Falain megfakult a meszelés, itt-ott nagy foltokban hull alá a vakolat. Az idő és a kíváncsiság kikezdték falait. Az üresen tátongó ablak- és ajtónyílásokon befúj a szél, a mennyezet nélküli szobákon átsuhanva időnként lesodor egy cserepet. A falut megközelítő országútról ezek a sebek nem látszanak, és úgy tűnik, hogy az ódon falak még mindig büszkén vigyázzák a Kis-Homoród völgyében nyújtózkodó települést és lakóit.
Fülöp Károly
12
Könyvészet:
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból. I. Pest, 1869. - Rozsondai József: Emlékkönyv. (Kézirat Székelyzsombor egyházi levéltárából). - Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Bukarest, 1981 - Binder Pál: Közös múltunk. Bukarest, 1982.
Tájékoztató
Jelen füzet a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium és a brassói Áprily Lajos Líceum "Kulturális kapcsolatteremtő, hagyományőrző és műemlékvédő ifjúsági tábor" nevű közös programja keretében készült. A programot - melyben részt vesz a Székelyzsombori Magyar Evangélikus Egyházközség is - támogatta többek között az Országos Műemlékvédelmi Hivatal, a Szerencsejáték Alap, a Soros Alapítvány, Budapest Főváros Önkormányzata, a XIII. kerületi Polgármesteri Hivatal. A tábor elkezdte egy parasztporta újjáépítését, valamint egy leendő falumúzeum anyagának összegyűjtését.
Az építészeti felméréseket Zsanda Zsolt építészmérnök vezetésével egy építészhallgatókból álló csoport készítette (Gáll István, Nyári Barna, Nyitrai László, Spolár Zoltán, Szilágyi Mária, Takaró Gábor). A kötet tanulmányát Fülöp Károly helytörténész írta. A fotókat és a rajzokat Zsanda Zsolt készítette. Az összefoglalót románra Nagy Réka, angolra Babarczy Anna, németre Csonka Katalin fordította. Szerkesztette Fenyő D. György.
Erdélyi műemlékek 16 (1996). Lektorálta: Kovács András; Felelős szerkesztő: Szabó Zsolt; Műszaki szerkesztő: Maksay Ádám; Sorozatgrafika: Deák Ferenc.
Tördelés és nyomdai előkészítés: COMPREX Kft.
A belív a Református Egyház Misztótfalusi Sajtóközpontjának nyomdájában, a színes borító az IDEA PRINT nyomdában készült.
Megjelent az ERDÉLYI MŰEMLÉK-RESTAURÁTOROK EGYESÜLETE és a TRANSYLVANIA TRUST Alapítvány gondozásában.
Szerkesztő bizottság: Kovács András, Sebestyén József, Szabó Bálint.
UTILITAS Könyvkiadó Kolozsvár
ISBN 973 97618 5 2
13
Sumar
La graniţa teritoriului locuit de saşi şi secui este aşezat satul Jimbor (Sommerburg, Székelyzsombor). Localitatea este atestată documentar din sec. al XV-lea. Locuit odinioară în majoritate de saşi, satul are în zilele noastre populaţie majoritară maghiară, cei mai mulţi aparţinând confesiunii evanghelice. Pe dealul Cetăţii se înalţă ruinele cetăţii ţărăneşti, ridicată probabil în sec. a1 XV-lea. Incinta sa - odinioară dublă - servea drept refugiu comunităţii satului. Zidurile sale care delimitează un pentagon neregulat, au fost ridicate din piatră excavată pe loc. Pa lăngă bastionul porţii şi turnuleţul de pe colţul nord-estic, es era apărată de metereze şi guri de păcură. Începând din sec. al XVIII-lea, când cetatea şi-a pierdut rolul defensiv, a devenit depozitul de alimente al satului. Către mijlocul secolului nostru a fost abandonată.
14
Überblick
Im 15. Jahrhundert wurde das Dorf Székelyzsombor (Jimbor, Sommerburg) an der Grenzelinie von Szeklerland und Sachsen zum ersten Mal schriftlich erwähnt. Die früheren Bewohner waren Sachsen, heute wohnen hier vorwiegend Ungarn, deren Mehrheit evangelisch ist. Am Gipfel des Schlossberges über der Siedlung steht eine kleine Bauernburg, wahrscheinlich aus dem 15. Jahrhundert. Sie sollte als ein unregelmässiges, fünfeckiges Gebäude aus Bruchstein mit 2 Basteien, mit engen Schiessscharten, Pechgiesser und mit der einzigen Anschrift, die zum Teil in Runenschrift an einem Balken erhalten geblieben ist. Einst sollte sie mit einer doppelten Steinmauer und einem Wallgraben umgegeben werden. Bis zum Ende des 17. Jahrhundert diente die Burg als eme Verteidigungsstelle, danach wurde sie zum friedlicheren Zweck benutzt: sie war das Frucht- und Versorgungslager des Dorfes, aber seit dem Ende der 40-er Jahren hat die Burg keine richtige Funktion mehr.
Summary
The existence of Székelyzsombor, situated along the border of the historically Hungarian and The Saxon region of Transylvania was documented as early as the 15th century. Formerly, it was inhabited by Saxons, today mainly by Hungarians, most of whom belong to the Lutheran church. 0n the top of the hill over the village there stands a little fortress, which presumably dates back to the 15th century. It could once have served as a kind of refuge for the village community. the rubble-stone fortress was built on an irregular pentagonal foundation, with two bastions, loop-holes and a single legible, partly runic inscription in one of the beams. At one time the fortress must have been surrounded by a double stonewall and a rampart. It served defence purposes until the 17th century, after which it had a more peaceful role: the produce and provision of the village were stored here. It has had no function since the end of the 1940s.
15
Hírek, újdonságok
Mondások Zsomborból
