Zsomboros dalok
- Lassú magyaros (gyimes)
- Zsombor-dal (Ó a Szitás-család...)
- Cigányhimnusz (Zöld az erdő)
- Hosszú szárú laboda
- Elindultak a cigányok
- Elvitte az árvíz a falut
- Debrecenben kidobolták
- Magas a dési temető, mellette egy sűrű erdő...
- Én az éjjel nem aludtam egy órát...
- Gyertek ide sógorok...
- Merre mensz te kőrösi lány
- Rózsa, rózsa
- Ha én rózsa volnék
Lassú magyaros (a 2010-es táborban a fa alatt énekeltük furulya mellé)
Megkötöm a szárcsalábú lovamat
Még az éjjel kimulatom magamat
Még az éjjel kimulatom magamat egy csárdában
Úgyis tudom meghalok nemsokára.
Én Istenem jobb is volna meghalni
s jobb is volna vonat alá feküdni
Hogy a vonat vágná össze az én árva szívemet
A kereke vésné fel a nevemet
Az ujjamba sirítem a gyűrűmet
Visszavárom a régi szeretőmet
Mer én avval ijoha, olyan világot élek
Még a király fiával se cserélek
Sötétkékre vagyon az ég lefestve,
Utoljára voltam nálad az este
Utoljára fogtam ajtód húzóját,
Adjon Isten kedves babám jó ‘jszakát
Látod babám az a magas kőhegyet
Az nem akarja hogy beszéljek veled
Azt a hegyet kosárval is elhordom,
Mégiscsak a tiéd leszek galambom
Hazamegyek a gyimesi csárdába
Rágyújtok egy budapesti szivarra
Szivar füstje felszáll a levegőbe,
S a babám könnye mind lehullik a földre.
vissza
Zsombor-dal (gitártabokkal: doc) (teljes szöveg Kacsó Gergőtől)
Refrén:
Ó a Szitás család, és Kertész Marika néni
Nélkülük itt Zsomborban, nem lehet megélni
Egy marosvásárhelyi benzinkútnál 4 órán keresztül
Áztunk, vártunk, fáztunk, s örömöt kerestünk
A sörösüveg fenekén, a busz rohadó tetején
Kopogtattak az esőcseppek, és azt kérdezték: merre mentek?
De mi csak annyit tudtunk mondani,
hogy Székelyzsomborba megyünk haza
Marika néniékhez, és Csabi bácsihoz.
Refrén:
Ó a Szitás család, és Kertész Marika néni
Nélkülük itt Zsomborban, nem lehet megélni
Mert ők 50 fokban is vígan pucolják a zöld babot
A táborban mindenki jó nagyot rakott..
A tószélén idén nyáron nagyra nőtt a sás
A táborban mindenkire rájött a cifra...hasmenés.
De félreértés ne essék, a hasmenést nem a koszt okozta
Csak a helyi csapvízben túl sok volt a kosz ma
És az elmúlt héten, nananana..
Refrén:
Ó a Szitás család, és Kertész Marika néni
Nélkülük itt Zsomborban, nem lehet megélni
És Csabi bácsi, elfuvaroz bárkit
Ha injekcióra van szüksége: Kőhalomra..
(Lírai betét: Amely úgy egy-két falura van.)
Székelyzsombortól, a hely ahol élünk,
és minden évben vissza-vissza-vissza-vissza térünk,
Mert visszahúz a szívünk,
Az a nagy kerek.
Nananananana...
Ó a Szitás család, és Bálint Feri bácsi
Nélkülük itt Zsomborban, nem lehet megélni.
Ó a Szitás család, és Kertész Marika néni
Nélkülük itt Zsomborban, nem lehet megélni
vissza
Cigányhimnusz (Zöld az erdő)
Zöld az erdő, zöld a hegy is,
A szerencse jön is, megy is.
Gondok kése húsunkba vág,
Képmutató lett a világ.
Egész világ ellenségünk,
Űzött tolvajokként élünk.
Nem loptunk mi, csak egy szeget
Jézus vérző tenyeréből.
Isten könyörülj meg nékünk,
Ne szenvedjen tovább népünk!
Megátkoztál, meg is vertél,
örök csavargóvá tettél.
vissza
Hosszú szárú laboda
Hosszú szárú laboda,
nem termettem dologra.
Lábom termett a táncra,
kezem a csór elássa,
haj de mare meg kell halni
tőled babám el kell válni hadeha
Jaj istenem add nekem,
mer igazán szeretem,
ha te nekem nem adod,
felakasztom magamat,
haj de mare meg kell halni
tőled babám el kell válni hadeha
A mérai hegytetőn,
ott lakik a szeretőm.
Fehér kendőt lobogtat,
engem oda csalogat.
haj de mare meg kell halni
tőled babám el kell válni hadeha
vissza
Elindultak a cigányok a bálba (Örkő)
Elindultak a cigányok a bálba,
Egynek se volt oda való ruhája,
Egyik cigány azt mondja ja másiknak,
Ruha nélkül ne menjünk el a bálba.
Nálunk felé a leányok úgy élnek,
Bótba mennek szivartubákot vesznek,
Béteszik az ügyes legény zsebibe,
Úgy csalják ki a szerelmet belőle.
Nagyságos úr ha felül a lovára,
Felvágtat a magos hegy oldalára,
Sárga csizma, zöld kalap a fejébe,
Nem illik a hegedű a kezébe.
Megsárgult a kukorica levele,
Nagyságos úr jól tenné, ha elvenne,
Azt se bánnám, ha mindennap megverne,
Csak a nevem téglavető lehetne.
vissza
Elvitte az árvíz a falut (Örkő)
Elvitte az árvíz a falut
nem az a szeretőm aki volt
visszahozza sejhaj szeredára estére
az lesz a szeretőm aki volt
Eresz alá fészkel a fecske
mi van a kötényben menyecske
nyári piros alma bor-bor-bor-bor-bor ízű
ízűje meg lelkem jó ízű
Ennek a leánynak füle van
Füle mellett göndör haja van
S veszek néki piros színű pántlikát
Mivel göndörítse a haját.
vissza
Debrecenben kidobolták
Debrecenben kidobolták,
hogy a murkot ne árulják,
mert a lányok igen veszik,
mind a lábuk közé teszik.
Az egyiknek vékony jutott,
Mindjárt a bíróhoz futott,
Bíró uram tégy igazat,
Rendelj nekem vastagabbat!
vissza
Magas a dési temető, mellette egy sűrű erdő... (Mezőségi)
Magas a dézsi temető
mellette a sűrű erdő
ott bujdosik a kedvesem
odamegyek megkeresem
Jaj de sokszor jaj de régen
jártam egy virágos réten
ott láttam egy kis madarat
kérdeztem a galambomat
Azt mondta hogy látta látta
egy kislány keblére zárta
ha elvette éljen vele
csak előttem ne ölelje
Ha elvette éljen vele
ölje meg a bú mellette
öröme is annyi legyen
amennyit ő csinált nekem
vissza
Én az éjjel nem aludtam egy órát... (Mezőségi)
Én az éjjel nem aludtam egy órát
Hallgattam a régi babám panaszát,
Éjfél után sejehaj, kezdtem elszenderedni,
Jaj de bajos, ki egymást nem szereti
Úgy meguntam ezt a legényt szeretni,
De még jobban a gyűrűjét viselni,
Csütörtökön, sejehaj, megmondom az anyának
Köszönöm a jóságát a lányának/fiának.
Verje meg az Isten a te anyádat
Mert csinálta bolonduljak utánad.
Zúgjál erdő, sejehaj, csendülj mező, falevél
Szeresd babám, kit idáig szerettél.
Azt a gyűrűt, amit adtam, add vissza,
Mert miköztünk a szerelem nem tiszta.
Átkozott volt, sejehaj, az a falu, az a ház,
Ahol babám megismertük mi egymást.
vissza
Gyertek ide sógorok...
Gyertek ide sógorok,
Itt a jó bor, igyatok,
Igyatok, de igyatok, hajjajjajj de igyatok,
Kivilágos reggelig mulassatok.
Falu végén kicsi ház,
Ott lakik a vén gulár,
Kértem tőle szalonnát, hajjajjajj de szalonnát,
Azt ígérte pofon vág, de pofon vág.
Vágja pofon az anyját,
Azt a bárcás bűkurvát,
Vágja pofon az anyját, hajjajjajj, de az anyját
Azt a bárcás bűkurvát, de bűkurvát
vissza
Merre mensz te kőrösi lány
Merre mensz te kőrösi lány,
kőrösi lány, kőrösi lány.
Szoknyád alatt árvacsalán,
árvacsalán, árvacsalán.
Jaj, jaj, és az az átkozott,
úgy szerettem,
majd megettem
és még is elhagyott.
Merre mensz te kőrösi lány,
kőrösi lány, kőrösi lány.
Szoknyád alatt árvacsalán,
árvacsalán, árvacsalán.
Jaj, jaj, és az az átkozott,
babot kértem,
tokát adott
és még is elhagyott
vissza
Rózsa, rózsa
Rózsa, rózsa, rengeteg,
lányok, lepkék, fellegek,
lányok, lepkék, fellegek,
illanó könny, permeteg.
Lángoló menny, alkonyat,
csupa vér az ajakad,
csupa vér az ajakad,
ha csókollak, védd magad.
Minden árad, fut, remeg,
rádnéz, aztán ellebeg,
rádnéz, aztán ellebeg,
csak az Isten érti meg.
Messze libben a hajad,
nevetésed ittmarad,
nevetésed ittmarad,
mint kendod a szék alatt.
Rózsa, rózsa, rengeteg,
lányok, lepkék, fellegek,
lányok, lepkék, fellegek,
illanó könny, permeteg.
vissza
Ha én rózsa volnék
Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyilnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak nyilnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.
Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.
Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.
Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.
Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.
vissza
Hírek, újdonságok
Mondások Zsomborból
