„Nincs segítõ nagy testvér és elfogadó kistestvér...”

– Ifjúsági kulturális tábor Székelyzsomboron – Több mint egy évtizedes múlttal büszkélkedhet az ún. Szászföld és a Székelyföld peremvidékén fekvõ Székelyzsomboron meghonosított ifjúsági tábor. A budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium és a brassói Áprily Lajos Fõgimnázium diákjai találkoztak itt egy hosszabbított vagy két egymást követõ turnusban minden nyár derekán. A tanulás, információcsere, felfedezés, valamint a szabadidõs tevékenységek és a szórakozás, nem utolsósorban pedig a Zólya-porta felújítását és ifjúsági kulturális központtá való átalakítását szolgáló, kalákában végzett munkálatok a Kulturális kapcsolatteremtõ, hagyományõrzõ és mûemlékvédõ ifúsági tábor nevû program keretében valósul meg.

A tábor megszervezése és mûködtetése elképzelhetetlen a két táborvezetõ, Bálint Ferenc informatikatanár és Fenyõ D. György budapesti irodalomtanár nélkül. Az idei táborról, valamint rövidebb és hosszabb távú, a tábor fejlesztését szem elõtt tartó tervekrõl FENYÕ D. GYÖRGY tanártól érdeklõdtem.

– Táborvezetõként hogyan értékeled: mit sikerült megvalósítani?

- A program a ’90-es évek elején indult, és úgy gondolom, sikerült annak a hõskornak a legfõbb értékeit és elveit máig megõrizni. Akkor természetes volt, ma is valahogy természetes maradt az a gondolat, amelynek jegyében a tábor indult: az erdélyi és a magyarországi iskolák között nem egy-egy találkozóra szóló kontaktusokat kell lehetõvé tenni, hanem hosszú távú, akár évtizedekre szóló kapcsolatokat kiépíteni, mert ezzel biztosítható, hogy az erdélyi és a magyarországi magyarságot sok ezer személyes szál kösse össze, hogy egymásról valós képet alakítsunk ki. A második elv: a testvéri viszony egyenrangú, nincs segítõ nagy testvér és elfogadó kistestvér. A harmadik: a táborbeli együttlét legfõbb közös tevékenysége a közös, önként vállalt, belátható cél érdekében elvégzett, értékteremtõ munka. A munka során egy kis faluban felújítunk egy régi, kétszáz éves parasztházat. Törekszünk arra, hogy a ház eredeti állapotát megõrizzük, ám adjunk új funkciót és életet az épületnek. Szorgalmazzuk, hogy a táborlakók legyenek részesei a falu életének, lássanak bele a nagyvárositól nagyon eltérõ életformájába, mindennapjaiba. A program része a tábor ideje alatt, hogy a falubeli gyerekeknek programokat szervezünk, minden délelõtt foglalkozunk velük. Ugyanakkor célunk, hogy ismerkedjenek meg Erdéllyel, néhány településsel, jelentõs épülettel, szép tájjal, környezettel. Ez a vidék különösen alkalmas erre, hiszen Székelyzsombor a Szász- és a Székelyföld határán helyezkedik el, építészeti örökségében felmutatható a soknemzetiségû Erdély kulturális örökségének gazdagsága. Idén – Bálint Ágnes mûvészettörténész elõadásainak köszönhetõen – megismerkedtünk Szászfehéregyháza, Szászkeresztúr, Miklóstelke és Szászkézd erõdtemplomaival, a szászkézdi parasztvárral. Székelyzsombor történetérõl és a falu helyneveirõl Fülöp Károly helytörténész, tanító tartott elõadást, az egyházközség életét, a mûemléktemplomot pedig Kunos Lajos lelkész mutatta be.

– Milyen egyéni és csoportmunkálatokban vesznek részt a diákok ?

– Minden délelõtt közös munka zajlik a Zólya-porta körül. Ezzel egyidõben, alternatív tevékenységként, játszanak és tanulnak a diákok a falubeli kisgyerekekkel. Délutánonként állandó szakkörök mûködnek: kézmûvesség, színjátszás, a repülés technikája, zenehallgatás és irodalmi szövegek felolvasása, megbeszélése, játék a szövegekkel. Az esti programok is változatos kulturális tevékenységeket kínálnak: táncház (vezetõi Máthé István és Máthé Ildikó, a brassói Bokréta népi együttes táncosai), zsidó táncest, filmvetítés és filmvita, játékok és vetélkedõk, beszélgetések, tábortûz. A táborvezetõknek hathatós segítséget nyújtanak Szitás Csaba, az építkezés irányítója, Bálint János vezetõ szakmunkás, Kertész Mária és Szitás Mária, a konyha vezetõi, Kunos Lajos, a falu lelkésze, fõ támogatónk, valamint Utassy Katalin, Terjéki Ildikó, Nemecskó István, Siegler Gábor és Tézli Péter tanárok. Kiemelendõ, hogy az épület a brassói Mikó András Alapítvány tulajdonában van, s a szervezésben, az elõkészületek során és a háttérben hatalmas munkát végeznek az Alapítvány vezetõi, Mikó Júlia és Mikó Miklós. A táborba tavaly óta minden évben meghívunk egy-egy brassói képzõmûvészt, aki egy vagy két hetet ott tölt velünk és közben rajzol, fest. Jó volt látni, hogy Albert Sándor festõmûvész képein hogyan jelentek meg Székelyzsombor utcái, házai, a környékbeli tájak.

– Melyek a további terveitek?

– Szeretnénk mihamarabb befejezni az építkezést, de – ez az anyagiak függvénye. Jó lenne találni egy-két olyan szponzort, akik az építkezésben is tudnának segíteni. Ha elkészül az épületegyüttes, akkor nyáron folyamatosan mûködhet benne a tábor. Azt szeretnénk, ha akkor a különbözõ szaktáborok kapnának helyet benne, lehetne itt képzõmûvésztábor, biológustábor, színjátszótábor, irodalmi tábor stb. Ha mindez az elképzeléseink szerint alakul, Székelyzsombor ifjúsági kulturális centrummá fejlõdhet, az erdélyi és a magyarországi diákok állandó találkozóhelyévé.

Lejegyezte: Bokor Katalin
2006-09-22