A BRASSÓI LAPOK 1998. augusztus 7-13.-i számának címlapja

Képaláírás: Zólya-porta, ahonnan a segítség érkezik. Riportunk a 3. oldalon 
Fényképezte: Csutak Levente

Zsombor fogadott fiataljai

   Öt évvel ezelőtt a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium tanára, Fenyő D. György brassói kollégájával és barátjával, Bálint Ferenccel meglátogatták Székelyzsombort, a sokak számára csak Jókai Mór Minden poklon keresztül című regényének színhelyét. Elképedve látták, hogy milyen állapotban van a falu fölé tornyosuló mentsvár, s elhatározták, berzsenyis és áprilys diákokkal eljönnek a Szászföld és a Székelyföld határán fekvő faluba táborozni, kitakarítják a műemlék környékét és tatarozzák a várat. 

Holland segítséggel 1994-ben megvásárolták a Székelyzsombor központjában, Nyírő József szülőházával szemben lévő Zólya-portát, ahol az idén is két turnusban táboroztak, építették kis gazdaságukat, segítettek a falusiaknak a munkában. 

    Délidő van. A táborozók a kultúrotthon termében ebédelnek. A konyhások szerre kihordják a krumplilevest, a mákostésztát és a dinnyét. Jól esik az étel, hiszen ez a délelőtt sem henyéléssel telt el, hanem kemény munkával. 

- Nem is rossz konyhásnak lenni - mondja Vidor Anna, az egyik budapesti diák -, azért is, mert a konyhás aznap nem dolgozik. Csak a mosogatás ne volna... 

Anna csak félig mondja komolyan. hogy teher számukra a vállalt munka.  

- Jó buli eljönni egy ilyen diáktáborba. Szeretem Székelyzsombort, mert igazi falu. Magyarországon nincsenek ilyen elzárt falvak. S a városinak felüdülés a világtól kissé elvonulni. Idén felvételiztem az informatikára, de ha már nem vagyok berzsenyis diák, az nem azt jelenti, hogy jövőre nem jövök el a táborba.

24 magyarországi és három brassói vendége van a tábornak. Ennyién jelentkeztek. A pestiek tülekedtek, szerencsésnek tartja magát, aki eljutott Székelyzsomborra, a brassóiak inkább fanyalogtak a munkatábor hallatán. 

- Én biztattam az osztálytársaimat, a barátaimat is, hogy jöjjenek, de nem akartak, azt mondták, hogy ők nem töltik a vakációjukat munkával - mondja Budai Klára Ágnes. - Először jövök a zsombori táborba, és egyáltalán nem rossz, sőt, határozottan kellemes. 

- Negyedszer vagyok itt - mondja Ambrus, a becenevén Bruma. - Szeretem, mert olyan csendes ez a falu, nincsenek autók, nincs büdös benzingőz. Szeretem végignézni, amint este elvonul a csorda.  

A 16 éves Mikes Dani előbb komolyra fogja: 

- Ez a tábor azért van, hogy megismerjük az itteni magyarokat, az életmódjukat. A zsomboriak sajnálnák, ha már többet nem jönnénk, akárcsak mi. 

- Az idén kevés volt a pénz, s így keveset is tudtunk megvalósítani - mondja Györke Emese kísérőtanár. - Kimeszeltük a régi házat, ahol majd a falumúzeum lesz. Fát raktunk Anna néninél, Teréz néninél vízárkot ástunk. Bruma volt a függőón. Az ároknak 1,60 m-nek kellett lennie, Bruma 1,50 m, könnyű volt a mérést elvégezni. 

Teréz néni egyedül él a kis nyugdíjából, földje sincs. 

- Ha ezek a gyerekek nincsenek, soha nem vezetem be a vizet az udvarra. A drágák eljöttek vakációzni, aztán itt dolgoztak nálam égész délelőtt. Köszönöm drága gyermekeim. 

Dani, hogy el ne érzékenyüljünk, huncutul kiszól: 

- Aztán hiányozni fog Pesten az aszfaltról a tehénganaj. 

A tábor szerdán zárult. A vakáció még tart, Dani az ősszel visszatér a gimibe. S reméli, jövő nyáron Székelyzsomborra.

Dreguss Gyöngyvér

Hírek, újdonságok