Első Zsomborom

„Zsombor az Zsombor”, mondta egyszer valaki, és tette a mondatot a tábor szállóigéjévé. Én idén nyáron voltam először Székelyzsomborban. Azt mondják, az utóbbi egy évben a tábor nagyon sokat változott, mondhatni modernizálódott. Én olyanokat hallottam Zsomborról, hogy „életed egyik legjobb élménye”, meg „a legjobb tábor”, és ilyen elvárásokkal is indultam neki. Szerencsére nem kellett csalódnom, mert a „pletyka” igaz, tényleg életem egyik legjobb élménye volt ez a tíz nap júliusban.

Hogy is lehetne ezt elmesélni? Akik már jártak ott, megértik, hogy mit is jelent ez a kifejezés, hogy „Zsombor az Zsombor”, hiszen legjobban ezzel a három szóval lehetne jellemezni a helyet. Zsombor mindenkinek mást jelent, és mégis mindenkinek ugyanazt. Számomra az a hely, ahol még a kétórás téglapakolás is vidáman telik, ha közben Mr.X-et játszhattam. Zsombor az Bang, Pardon Madam, kanalazás és kent kupé, ha épp van egy kis szabadidőd. Zsombor esténként táncház, filmnézés és éneklés – majd utána versenyfutás megy a melegvízért. Délutánonként sem unatkozik az ember, hiszen rengeteg szakkörre lehet járni. Mindenki megtalálja azt a témát, ami érdekli, még akkoris, ha az a Vízipók szakkör. A délelőtti munkák is nagyon élvezetesek, hiszen ha éppen konyhás vagy, igaz, hogy korábban kell kelned, de felverheted reggel az egész tábort, üvöltő zenével vagy éppen egy saját, rögtönzött ébresztő dallal. Ha pedig az egész délelőttöt az ottani gyerekekkel töltheted, akkor egy idő után belőled is előbújik a gyerek, és órákon át csak gyöngyöt fűzöl, Twisterezel, énekelgetsz – persze mindezt úgy, hogy közben odafigyelsz a kicsikre. Az egyik legnagyobb sláger a 0,70 lejes fagyi, és amíg elérszl a boltba, hogy megvedd a napi adagodat, körülbelöl tizenöt ismeretlen néni meg bácsi köszön rád, ami először fura, hogy „mégis honnan ismernek?”, de aztán egy idő után már te köszönsz előre minden ismeretlennek. Egész nap nyitva van a postaláda, ahová a magánlevelektől a nyílt közleményekig mindent bedobhatsz, mégha az a József Attila Mama című versének átírása, vagy pedig „Mi az a D.?” Fenyő D. György T anár Úrnak címezve. És már az első reggelinél hangosan üvöltöd a „Hé, hentes!”-re válaszként, hogy „Csá, postás!”, bár én a mai napig sem tudom, hogy miért.

Ha egy dolgot kiemelhetnék, hogy mi leginkább „ZSAZS” ebben a táborban, akkor az a zsidó táncház lenne, ahol még a legügyetlenebb táncos, és a legbotfülűbb személy is együtt ropja a táncot, mert annyira felszabadító, és annyira jó zenék mennek közben. A másik dolog, ami még nagyon tetszett, az az esti mese. A lehető legkülönbözőbb szálakból a legösszefüggőbb mesék jönnek létre, és jó a Tanár Úr bársonyos hangját hallgatva egy kicsit újból kisgyereknek érezni magunkat, és a hosszú, fárasztó nap után elaludni a szénégetőről, a gombáról és Dömdödömről szóló történetekre.

Hazafele a buszon a következő gondolatok kavarogtak a fejemben: Hulla fáradt vagyok! Remélem, anyukám valami finom kajával vár otthon. De mégis ez „szólt” a leghangosabban: Már csak egy év, és újra Zsombor, ugyanott, ugyanazokkal az emberekkel – meg remélem, még újakkal is.

Székely Réka