A település történeti és építészeti leírása
A falu
Székelyzsombor, vagy román nevén Jimbor Brassótól kb. 80 km-re északra, Szészföld és Székelyföld határán, Homoróddaróc közelében helyezkedik el. Alapítása a XI. század elejére tehető, az első írásos említés 1453-ból való. Az eredetileg székelyek lakta falut utóbb szászokkal telapítették be, akik részint földműveléssel foglalkoztak, részint katonai szolgálatot adtak, gazdaságuk szilárd alapon nyugodott. 1500 körül a falu Sommerbachként ismeretes, majd a XVI. századra tehető várépítés után Sommerburg néven. A század végén az alsórákosi Sükösd család erőszakkal elfoglalta a falut és 16 jobbágycsaládot telepített be. A szabad szász parasztok és Sükösd között belháború alakul ki. Ebben fontos szerep jutott a falu feletti hegycsúcsra épített kővárnak, amely külső támadásoknak valószínűleg sohasem volt kitéve. A falu vallására nézve kezdetben katolikus volt, majd 1544-ben a reformációval ide is eljutottak a lutheri tanok. A falu irányítása a lelkész és a vének tanácsa kezében volt. A mindennapi életet rendeletek, ún. artikulusok szabályozták, amelyek külön részletes előírásokat tartalmaztak a papokra, káplánokra, "oskolai" tanítókra, világi emberekre, közönséges egyházfiakra, vagy éppen a házasságot kötőkre. A falu etnikai összetételéről 1877-ig nincs pontos adatunk, de vélhető, hogy 1470-től a lakosság túlnyomó többsége magyar. A lélekszám lassú növekedése mellett 1876-ra lassan kihalt vagy beolvadt a szász lakosság. Az 1877-es felmérés 1500 személyt regisztrált, amelyből 1100 magyar, 300 román és 100 cigány volt. Ekkor 335 ház állt a faluban. Jelenleg a falu lakossága az 1000 főt sem éri el. Rengeteg ház áll elhagyottan, a fiatalok nagy része a városokba költözik a munkalehetőség, a jobb megélhetés reményében. A falu építészeti emlékei, így a vár is lassú pusztulásra van ítélve annak ellenére, hogy a falu raaszkodik hagyományaihoz, tárgyi emlékeihez, de anyagiak hiányában végig kell nézzék, hogyan pusztul el a már amúgy is romos vár, hogyan dőlnek össze értékes, évszázadnál régebbi lakóházak.
A vár
A vár egy kb. 25x40 m oldalhosszúságú téglalapba foglalható területen fekszik, szabálytalan ötszög alakú védőfal határolja. Ennek a D-i sarkában található a kontyolt nyeregtetővel fedett, L alakú, 2 szintes lakóépület, és ezzel szemben egy négyzet alaprajzú védobástya. A fal udvar felöli oldalán valószinűleg egy gyilokjáró futott körbe, de ez mára teljesen eltűnt, akárcsak a lakóépület szintjei közötti födém, amelyből csak néhány gerenda maradt meg. A fedélszék is nagyon meg van rongálódva, a cserepezésnek csak töredéke ép. A fohomlokzaton festett díszítés nyomai lelhetők fel, a teljes mintázat már aligha rekonstruálható. Pontos rajzi rekonstrukciója már ma is nagyon nehéz, de nem lehetetlen feladat.
A falu építészeti képe
Székelyzsombor főutcája az Aranyos patak mentén alakult ki, valószínűleg erre vezetett a Brassótól Székelyudvarhelyig vezető kereskedelmi út is. A főutcától jobbra és balra (többnyire kisebb patakok, vízfolyások vonalában) mellékutcák nyíltak, ezek a nyúlványok azonban nem ágazódtak tovább, a falu szerkezete így gyakorlatilag "utcás falu" típusúnak tekinthető. A település szélein, különösen az északin, fellazul a falu szövete, az utcák különálló házakra bomlanak. Hajdani etnikai megoszlásának hű képét mutatják az épületek. Míg az alsó, déli részen éltek a szászok, a felsőt székelyek lakták. A gazdagabb szász népesség eltérű építéskultúrát hozott magával s őrzött meg évszázadokon át. Házaikat kőből építették, az utcavonalra merőlegesen, oldalhatárra, hogy a telken hosszasan hátranyúljon. Főhomlokzataikon 2-3 ablak néz az utcára, a sokszor igen terebélyes méretű homlokzatot tagozatokkal, pilaszterekkel díszítették, mindig feltüntetve az építtető névbetűit és az építés évszámát. Az utcára merőleges gerincű kis tetőket kis konyokkal csonkolták. A házaknak a telek felé eső oldalán oszlopos tornác fut végig. Jóval egyszerűbbek, méretükben is szerényebb a székelyek házai. Elrendezésük alig különbözik, ám az építéstechnika különbözősége miatt összhatásuk teljesen más. Az épületek fából készültek, gerendaoszlopokkal és boronafalakkal. A falakra azután nádszövetet szegeztek, bevakolták, majd fehérre vagy kékre meszelték. A díszítés az ablakkeretek és az oromfalak faragásos díszeire szorítkozott. Mégis barátságos hangulatot árasztanak a házak. A közösség jelenlegi képe rendkívül megkapó, utcaképe a századfordulóra kialakulttól alig különbözik. A népi építészetnek e - szinte érintetlenül megmaradt - csoportja bátran sorolható a műemléki jelentőségű településképek közé.
Fülöp Károly
Hírek, újdonságok
Mondások Zsomborból
