Székelyzsombor

Iskolaújság, 2001. szeptember

I. turnus

Az idei év első turnusában voltak a legtöbben, kb. 80-an, ezért nem csak az iskola négy termében és az óvodában, de a kultúrház és a Zólya-porta színpadán is aludtak néhányan. Odafele egy tágas, kényelmes busszal mentünk, és még világosban értünk oda.

A nagy létszám miatt nyolc csoportra oszlott a tábor. Két csoport, az irodalmasok a tábor végégre összehoztak egy előadást, Agatha Christie Tíz kicsi néger-ét vitték színpadra. Utolsó este, a színdarab előtt a helyi gyerekek énekelték azt, amit Kertész Bence tanított be nekik. Volt egy zenével foglalkozó csoport is, a többiek többnyire dolgoztak. Éjszaka csillagtérképpel, elemlámpákkal felmentek néhányan a hegyre csillagokat nézni, szerencsénkre tábor ideje alatt látható volt szabad szemmel a Mars.

A munkák remekül haladtak: az utolsó falat lebontották, és újra felépítették, a földet az udvaron felásták és elegyengették, az eldugult kutat kivették, hogy ki ne száradjon, majd visszavitték a helyére, a disznóólak közti falat lebontották, kitakarítottak és egy hatalmas követ is kivittek, a zuhanyzók fölött pedig elkezdték a padlózást (amit a második turnusban be is fejeztek).

Egyszerre mindig csak a tábor fele kirándult, mert csak így fértünk be a buszba. Elég csak felsorolni, hova mentünk, így is sok lesz: Medve-tó, Szent Anna-tó, mohosi láp Brassó, Segesvár, a bálványosi kénes (büdös) barlang és az Aranyos-patak, ahol csak nagy nehezen leltünk rá a forrásra.

Tavaly rendbe hoztuk a zuhanyzó fölötti tetőt, idén elkészült az emeleten a padló, ha jól tudom a lépcső is. A következő tábor feladatai a disznóól helyén felépíteni a konyhát, és az eddig a szerszámok tárolására használt helyen angol (!) vécé kiépítése. Tulajdonképpen ezzel a tábor célja teljesülne, hiszen az elsődleges cél, amiért ez elkezdődött, az az volt, hogy jó hangulatban és társaságban néhány év alatt annyira helyrehozzuk a Zólya-portát, hogy azt lehessen szállásként használni az iskola helyett.

Lujza, a maci már tavaly is ott lakott a faluban, de már akkorára megnőtt, hogy alig fér el a neki fenntartott helyen. A család, aki neveli, eteti több, mint egy éve, jól bánik vele, de egyelőre nincs más lehetőségük, hiszen ha szabadon engednék, nem maradna sokáig életben. Felmerült egy ötlet, hogy a budapesti állatkert megvásárolhatná és elszállíthatná, ami ugyan többszázezer forint, de még mindig olcsóbb, mintha máshonnan szereznének be egy medvét, és így Lujza is jobb körülmények között élhetne. Azóta a terv kicsit változott. Évek óta működtet a Veresegyházi Önkormányzat városában egy medvefarmot, ahol többtucat medve él. Ha Lujzát sikerül Zsomborból Veresegyházára szállítani, onnantól kezdve minden sínen van. Tavaly évközben a láncfűrész volt a cél, idén Lujza kiszabadítása lesz talán.

Benedek Hajnal

II. turnus

Gondolom a székelyzsombori tábor legalapvetőbb tulajdonságairól már olvastatok az első táborról szóló cikkben, Így én megpróbálok minden erőmmel azon lenni, hogy ne ismételjek meg semmi olyat, amit már olvashattatok.

A II. turnus július 22-én kezdődött és augusztus 1-jén ért véget. A legnagyobb különbség az első és a második között a létszámban volt. Az első turnusban (akiket 4 tanár kísért) kb. kétszer annyian voltak, mint a következőben (ahol ennek ellenére 6 pedagógus vigyázott a rendre).

A fárasztó utazást követően késő este, 10-11 óra között értünk a faluba. Ott rögtön egy nagyobb, helyi fiatalokból álló társaság (dalolászva) fogadott minket. Miután a buszról leszedtünk mindent, s a szobák is be lettek rendezve, mindenki mély álomra hajtotta fejét.

Az első zsombori reggeli előtt már mindenki izgatottan, s többnyire frissen mozgott ide-oda. Az első étkezés aznap - s általában minden másik reggel is - lekváros kenyérből, teából és kakaóból állt. Ilyenkor történt meg a napi feladatok kiosztása is.

Mivel egy tábort építettünk, a legtöbb munkalehetőség az épülő Zólya-portánál adódott. Természetesen akadt más is: mivel enni pedig kellett, szükséges volt a fa, s általában két favágó, a konyhában a két Marika néninek sem ártott a segítség. Foglalkozni kellett még a kultúrházban a zsombori gyerekekkel is, így mindenféle kézműves programot szerveztünk nekik. Kellett napos is, aki vigyáz a szálláshely rendjére, biztonságra.

Szalay tanárnő közreműködésével fotólabort is felállítottunk a táborban, ahol mindenki megtanulhatta az előhívást és a fényképnagyítást.

Délutánonként többnyire szabad program volt, de persze a nap második felében is akadtak lehetőségek a közösségi munkára. Itt a néprajzkutató csoportra gondolok, akik fényképezőgépekkel, diktafonnal és hatalmas jegyzetfüzetekkel járták a falut, hogy a lehető legtöbbet megtudjanak az ottani népszokásokról.

Három nap (péntek, szombat, vasárnap) a kirándulásé volt. Pénteken Segesvárt néztük meg, ahol egy igen érdekes ún. Drakula fesztiválba csöppentünk bele. Szombaton a Szent Anna-tónál fürödtünk, vasárnap pedig Brassóba tettünk kirándulást.

Szerdán, a hazautazás napján mindenki ezer meg ezer új élménnyel gazdagabban hagyta ott a falut. Sokan kellemesen emlékeztek vissza a csordára, a reggeli kenyérsütésre, a kedves falubeliekre és természetesen a Dodóra, a kocsmára, mely megállapításom szerint a falusi élet központja volt.

Székelyzsombor nagyon szép 10 nappal tette emlékezetesebbé a résztvevők nyári élményeit, s szerintem a többség már most elhatározta, hogy jövőre újra elmegy ebbe a másfél ezres csöppnyi romániai falucskába.

Alekszej

Hírek, újdonságok