Székelyzsombor 2005

Vissza az emlékek közé

Iskolaújság, 2005. szeptember

Már szeptember van. Ti már iskolában vagytok. Én punnyadok a szobában, és kiélvezem még az utolsó napokat az egyetem előtt. Mert hát már két éve, hogy elballagtam. De a NullTáborba azért visszamentem a Kerekes-koncertre. És akkor megkértek, hogy írjak nektek Székelyzsomborról - megint.

Ez már a harmadik alkalom, hogy ott voltam. Az első ottjártamkor még az ismeretlenbe csöppentem. Egy voltam azok között, akik először tapasztalják meg a hideg vizes zuhany, a földön alvás örömeit. És ez volt az az év, amikor a Zólya-portán alhattunk, hála az iskola felújításának. És voltunk Brassóban, megmásztuk a Hét Létrákat.

Tavaly már hazai vizeken eveztem, és könnyes szemmel köszöntöttem régen nem látott erdélyi barátaimat. Mert egy év nagyon sok. Ez az év más volt, mint a korábbi. Sokban különbözött attól: egy turnus volt. Aminek köszönhetően meghosszabbodott a tábor és a Madarasi Hargitára is eljutottunk. És életemben először csak azért keltem fel, hogy hajnali négykor a napfelkeltében gyönyörködhessem a hegytetőn a barátaimmal. Az nagyon szép pillanat volt. Állt az idő. S csak a hideg miatt mentünk le nyolc körül. És talán ebben az évben lettünk annyira jó barátok, hogy ne bírjunk ki még egy évet. Azt pedig főleg ne, hogy esetleg egy év múlva se találkozzunk.

De végül eljött 2005, és ott voltunk Székelyzsomborban - megint. Valahogy ez a Zsombor szomorúbb volt, mint a többi. Persze, csak így visszaemlékezve. Ott nagyon boldogok voltunk. Mert azért megint voltak nagyon jó esti programok, meg délutániak, meg délelőttiek és hétvégiek.

A délelőttök szokásosan munkákkal teltek: favágás, ároktisztítás, lenolajozás, gyerekfoglalkozás.A tavalyi hagyományunkat folytatva, mikor ablakkereteket festegettünk le néhányan, idén a leendő konyhát és az emeletet kentük le szépen lenolajjal. A fiúk meg gazt szettek - persze nem mind, de a többség. Táborunk legerősebb emberének egy kis növényke okozott nagy gondot. Már az egész udvart felásta - oké, azért nem a teljeset -, amikor végre sikerült kiszednie a méteres gyökérrel megáldott "kis" növényt.

És ne feledkezzünk meg azokról az emberekről, akiknek köszönhetően minden napra volt egy szavunk, ami köré csoportosultak a délutáni programok: a zenélős, az irodalmas, a kézműveskedős, a színjátszós. És azokról sem, akiktől mindig megtudtuk, ma milyen finomsággal fogjuk teletömni a hasunkat. És azokról, akiknek segítségével megnézhettük, hogy a köldökünk milyen magasan van.:) Vagy azokról, akik az egész kultúrházat feldíszítették. Vagy azokról, akik az esti programokat szervezték: a videózást, a tavalyi Zsombor-filmet, az idegtépő ördöglakatokat. Vagy azokról, akik elvittek minket kirándulni az Őrhegyre.

Ezt a Székelyzsombort emlékezetessé tette néhány apróság: a 9 Peti például, akik elvállalták az utolsó napi konyháskodást, hogy szívathassuk őket.:) Vagy Sinky CD-je, hogy a tábor végén a fületeken jöjjön ki a Kelly Family Fell In Love With an Alien-je.:)) De utolsó előtti este (?) azért Ti is boldogan énekeltétek, nekünk pedig könny szökött a szemünkbe. És a mindenféle kisebb zűrzavarok: hogy a flekkenezés megint a Kultúrban volt, mert olyan eső lett, hogy még az ajtón is befolyt! (komolyan, ha kimentél egy percre egy pohárral a kezedben, félig megtelt!), hogy nem volt elég bivalytej a darázsfészekhez. Aztán persze Szitás Ati leleményességének köszönhetően mégis lett. Mert hát Zsombor nem az igazi darázsfészek nélkül! És még igazi darázsfészket is találtak néhányan a homokbucka alatt. Persze nem volt nagy, de mégis: i-ga-zi darázsfészek volt. És az Őrhegy-béli eltévedés. Ami nem is volt igazán az, inkább kisebb kerülő. És az erődtemplomok, a lépcsők, amik felvezettek egyikhez, másikhoz.

Azért néhány ember hiányzott a táborból: egy-egy barát, aki nem tudott eljönni, legfeljebb a második turnusba, vagy egyik kedvenc tanárom, aki szintén nem lehetett ott.

Lehet, hogy nem volt olyan jó ötlet rám bízni ennek a cikknek a megírását, mert ilyenkor mindig olyan szomorú leszek. És eszembe jut, hogy jövőre talán ott sem leszek, és jövőre ezt a cikket valaki más fogja írni. És akkor nem emlékezhetek vissza arra, hogy milyen is volt a 2006-os Székelyzsombor.

De azt köszönöm, hogy idén ott lehettem - megint.

Hírek, újdonságok