Székelyzsombor visszavár!

Székelyzsombor...állt a helység-névtáblán. Ekkor már az esõ utáni felszálló párába vegyült frissen kaszált fû és trágyaillat idézte fel bennem a soha el nem felejtett falu hangulatát. A székely falucska bonthatatlan csendje ismét megtört. De emiatt a falusiak a szemöldöküket nem huzzák már fel. Tudják, hogy ez minden évben így van, amikor elkezdõdik a Székelyzsombori Kulturális, Kapcsolatteremtõ, Hagyományörzõ és Mûemlékvédõ Ifjúsági Tábor. Még azt is elfogadják, hogy a táborozók a kerítésen ülnek vagy törülközõben, kezükben fogkefével járkálnak az úton. Ezek a dolgok ezelõtt 13 évvel még komoly konfliktusokat okoztak...

Bálint Ferenc, a brassói Áprily Lajos Fõgimnáziumból, Fenyõ D. György pedig a budapesti Berzsenyi Dániel Középiskolából toborozta össze a diákságot, ahogy ezt már több, mint egy évtizede szokták. Idén szinte száz, eddig a legtöbb részvevõvel folyik a táborozás, nem kétséges, hogy a tábor minden évben egyre nagyobb népszerûségnek örvend. És aki egyszer itt járt, valamikor visszatér. Hogy mi hozza a fiatalokat vissza, azt nem tudta egyikük sem elmagyarázni. Hogy az árokpucolás, a Mikó András Apapítvány tulajdonában levõ Zólya porta javítgatása, a földön alvás, a hideg vízben való zuhanyzás-e, nem tudni. Kívülállóként aligha lehet ezt megérteni. Táborlakóként aligha lehet elmagyarázni.

Viszont annak lehet egy enyhe gyanúja, aki a táborozók egy napi tevékenységét végigköveti. A délelõtti program után, amelyet egyrészt a jövendõbeli táborhelyen, a Zólya portán folyó munkálatok, másrészt a falu lakóinak nyújtott segítség töltenek ki, következik a várva várt délután, az ebéd utáni idõszak, amikor a kutúrotthonban kézmûves tevékenységekkel foglalkoznak a diákok. Idén is Utassy Katalin tanárnõ vezeti a munkát:

- A tábor elsõ napján gyöngyöt fûztünk, a második nap kosarat fontunk. Voltak, akik egyszerû ceruzatartót készítettek, a gyakorlottabbak a tábor felszerelését kenyereskosarakkal bõvítették. A falusi gyerekek is érdeklõdnek, volt eset, amikor negyvenen is ellátogattak. Lesz még gyertyaöntés, vagy formába öntjük, vagy mártjuk, papírhajtogatás, üvegfestés, matricafestés, csomózás, fonás.

Fenyõ D. György tanár bácsi gyorsan kanalazta az ebédet, hogy kérdéseimre mielõbb választ adhasson. Mosolygósan adta tudtomra, hogy idén kivállóan alakult a táborba bejelentkezõ diákok aránya:

- Hetven-hetven diák jött innen is és a határon túlról is. Két turnust kellett megszervezni, hogy mindenki eljöhessen. A fiatalok hamar alkalmazkodtak a tábor körülményeihez. Sokat számít, hogy rengeteg a visszatérõ táborozó és a hagyományok nagyon erõsek. Úgy láttam, hogy fél órányi tétovázás után, a budapestiek is megtalálták a helyüket, az elfoglaltságot, a barátokat és kialakultak a csoportok. Azokban a csoportokban, amelyekben régi táborozók is vannak, sokkal nyíltabbak, az újak viszont nehezebben barátkoznak egymással. Azért, hogy segítsünk nekik, a tábort ismerkedõ játékokkal kezdtük.

- Hogy haladnak a munkálatok a Zólya portán?

- A Zólya portán egy brassói kõmûves, Bálint János akkor is folytatta az építkezést, amikor mi nem voltunk itt. Az új konyhába elkészült egy kályha, amelyen egyszerre akár hatvan személynek is megfõzhetõ az ebéd. Teljesen be szeretnénk fejezni a mellékhelyiséget, be szeretnénk vezetni a konyhába a vizet. Ezekre van esély, a többi munkálatot pedig folytatjuk, de tennivaló bõven marad jövõre is. Az idõjárás és a pénz nagyon beleszól, ezen a két tényezõn múlik minden. A hálóterem kialakítását elkezdtük, de már tavasszal meg kellett volna venni az anyagot. Ez nem történt meg, így most nem folytatódhat a munka.

- Ha esik az esõ, mivel foglalkoznak a táborozók?

- Akkor inkább csak játszunk, filmet vetítünk. Délután négy párhuzamos programunk van: zenehallgatási program, egy színjátszó program, egy irodalmi olvasókör és egy kézmûveskör. A színjátszó program keretében helyzetgyakorlatokkal, József Attila-versekkel foglalkoznak. Az irodalmi körre mindenki hozhat olvasnivalót, ezekrõl a szövegekrõl beszélgetünk. A zenehallgatás a népzenétõl a komoly zenéig vegyesen mindenfélét tartalmaz. Mindegyik tevékenységet más tanár vezeti.

Idén kitaláltuk, hogy minden napnak van egy szava és a programok egy része ahhoz kötõdik. Van egy olvasósarok, ahová ez a szó ki van téve. Például a tegnapi szavunk a kör volt. Kör szerkezetû, visszatérõ elemû zenét hallgattunk. Az irodalmi körön kör formájú mûvekrõl beszéltünk, és este pedig körtáncokat jártunk.

Talán ez a szó a legjellemzõbb a székelyzsombori táborozásra is. Itt, az erdélyi kis falucskában igazi baráti körök alakulnak ki olyan emberek között, akiket bizonyára máshol össze sem hozott volna a sors. És kerek a székelyzsombori kenyér is, amelynek az ízére mindig emlékezni fog az, aki egyszer megkóstolta...

Kertész Melinda
2005-08-09