Nyári munkatábor Székelyzsomboron (2.rész)
Romániai Magyar Szó, 2000. augusztus 5.
Dr. Fenyő D. György, a Berzsenyi Gimnázium tanára így nyilatkozott:
- 1993-ban, amikor megvettük a házat, egyértelmű volt jogilag is, politikailag is, hogy egy magyar iskolának, vagy egy magyar és egy román iskolának a közös tulajdona nem lehet semmiképpen, ezért a helybeli evangélikus egyház vállalta, hogy a házat az ő nevére íratja. Ez egy háromoldalú megegyezés volt, amelyben az egyházközösség elkötelezte magát afelől, hogy vigyáz az épületre, az Áprily Líceum cserepet adományozott, a Berzsenyi Gimnázium pedig pénzzel járult az ügyhöz. A hat év alatt bebizonyosodott, hogy ez a megegyzés rossz. Alapjában működött, de az igények eltértek egymástól. Az egyháznak sokkal inkább szüksége van egy gépállomásra, gazdasági épületekre, ők itt vannak ősszel, tavasszal, a két iskola pedig csak nyáron táborozik pár hetet. Nyilvánvalóan másak az igényelt funkciók. Egyértelmű, hogy szeretnénk szétválasztani a tulajdont. A két iskola tulajdonává kellene válljon a megvásárolt parasztporta. Tudjuk, hogy idegen állampolgár nem szerezhet földtulajdont, ezért, hogy teljesen törvényes keretek közt tudjuk lebonyolítani tervünket, a brassói Mikó András Alapítvány birtokolja majd a földet, a budapesti Berzsenyi Gimnázium Alapítvány pedig az épületet.
Úgy gondolom, a tábor-falu együttműködésben szemléleti különbségek voltak, a falusiak inkább azt várták volna, hogy egy új és modern épületet emeljünk, akár annak árán, hogy leromboljuk a régit, mi pedig érdemesebbnek tartottuk a falu kellős közepén levő, egyik legrégebbi (200 éves) és legszebb házat megmenteni. A restaurálás drágább, nehézkesebb, lassúbb, kővel kell dolgozni és nem blokk- téglával, de vállaltuk mindezt. A falunak azt is meg mutatnunk ezzel az építkezéssel, hogy ami a faluban van, azt nem lerombolni kell, hanem megőrizni, mert önmagában érték. A falusiaknak is úgy kell tekinteniük saját házaikra, mondjuk a mi közös munkánkkal újraépülő Zólya-portára, mint egy megmentésre érdemes értékre.
Kevésbé érdeklődnek a hazaiak a tábor iránt, mi lehet ennek az oka?
- Volt olyan év is, mikor harminc brassói gyerekhez jöttünk mi hat gyerekkel. Elképzelhető, hogy Zsomborba jönni kevésbé nagy újdonság egy brassóinak, akinek szülei, nagyszülei a környéken élnek. Nem olyan nagy kimozdulás a saját életéből, amennyire egy budapesti gyermeknek. Nem annyira kaland, ha úgy tetszik.
- Tavaly is, idén is jöttek Szlovákiából diákok; hogyan értesültek erről a Budapest-Brassó együttműködésről?
- Két évvel ezelőtt a pozsonyi alap- és középiskola kereste fel a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumot, akkor kötődött a testvériskolai kapcsolat. Tavaly négy gyerek és három tanár jött Székelyzsomborra, idén már öt gyerek érkezett.
- Nem kényelmesebb egy gyereknek Nyugatra kirándulni és nem ilyen rusztikus környezetbe?
- Volt olyan gyerek, aki a párizsi útját halasztotta el azért, hogy Székelyzsomborra jöhessen.
- Milyen a kapcsolat a falusiakkal?
- Attól függ, hogy milyen a tábor programja. Volt olyan év, amikor szőttünk, máskor kenyeret dagasztottunk, kürtős kalácsot sütöttünk, répát kapáltunk. Sokat dolgozunk idén a házon, ezért kevesebb idő marad egyéb tevékenységekre.
20-30 óvodás és elemista gyerekkel, a kultúrház nagytermében, délelőtt 10 órától 13 óráig foglalkozik két tanárnő, gyöngyöt fűznek, kézimunkáznak, formákat öntenek, társasjátékoznak. Idén talán ez a legszorosabb kapcsolat a faluval.
Kirándultunk a madarasi Hargitára. A második turnus elmegy az almási barlangba is. Évek óta táncházat tartunk, itt volt például a Sirülő együttes is.
- A falu világszerte ismertté vált az internetes honoldal, valamint a kiadott monográfia révén.
- Létrehoztunk egy internetes honoldalt is, amelynek címe: http://www.nexus.hu/szekelyzsombor, ezen megtalálható Székelyzsombor története, a táborozó diákok tevékenysége, fényképek, amelyek nyilvánvalóan arra szolgálnak, hogy a faluról minél többen minél többet megtudhassanak. Létezik egy Erdélyi Műemlékek című sorozat, a Székelyzsomborról szóló monográfiát, a sorozat 16. részét a kolozsvári Utilitas támogatásával állítottuk össze. Fülöp Károly, a falu szülötte, helyi történész, brassói tanfelügyelő írta meg, egy budapesti építész fotóival illusztrálva jelentettük meg. Vázlatát lefordítottuk német és román nyelvre. Jelentős lépésnek tartom, ha egy faluról készül egy kicsi, de bárhol kapható monográfia. A monográfia előtt egy Orbán Balázs metszettel diszített képeslapot is kiadtunk, amely megvásárolható volt itt a faluban, évente készül egy tábori póló is, amit mindenki szívesen hord.
- Segítenek-e a falubeliek?
- Nagyon sokan segítenek, Szitás Csabát említeném elsőként. Két néni főz a táborlakóknak, Szitás Mária és Kertész Mária, éveken át főzött Irma néni; bádogosmunkát, ácsmunkát vállalt Rigó János bácsi, kisebb szolgálatokkal segítenek mások is.
- Szitás úr, miért szereti annyira ezt a tábort? - kérdeztük a tábor egyik helyi pártfogójától.
- Itt születtem, szeretem a falut, az embereket. Próbálok tenni valamit a faluért, a közösségért. A diákokkal, a tanárokkal nagyon jól egyezünk. Beszerzéssel, munkavezetéssel segítek a táboron.
- Mikorra készül el a ház?
- Leginkább attól függ, mennyi pénz áll a rendelkezésre. Eddig sikerült az udvart rendbe hozni, 10 teherautó zúzott kő, több mint 300 méter cső van az udvarban. Az egész épület tetőzete ki van cserélve, fel van újítva. Most a kútház tetőszerkezetével bibelődünk. Betonoztunk, színpadot állítottunk fel. Jövőre nagyobb munkálatok vannak tervbe véve. Szeretnénk külön hálórészlegeket, étkezdét kialakítani, hogy ne legyünk a falu iskolájára, kultúrházára, konyhájára szorulva. Megpróbálunk saját fészket rakni.
A táborozó diákok vélekedése egybehangzó volt. Elmondották, nagyon szeretik a tábort, a hangulatot, az embereket, mindent. Nem találkoztunk olyannal, aki bánta volna, hogy Székelyzsomborra jött.
(Folytatjuk)
Tóásó Áron Zoltán
Hírek, újdonságok
Mondások Zsomborból
