Nyári munkatábor Székelyzsomboron (3.rész)

Romániai Magyar Szó, 2000. augusztus 7.

A kísérő tanárok véleményét is kikértük:

Utassy Katalin, a Berzsenyi Gimnáziumban matematika-fizika szakos, a táborban a falu elemistáit délelőttönként oktató tanárnő a következőket mondotta:

- A faluból játszani jövő gyerekekkel foglalkozom, minden évben megpróbálok valami újdonsággal kedveskedni. Tavaly óriási sikere volt a gipszből agyagba, illetve formákba öntött fákat, virágokat, állatokat ábrázoló figuráknak, amelyeket a gyerekek a későbbiekben kifestettek. Gyöngyöt fűzünk, papírt hajtogatunk, kézügyességi gyakorlatokat végzünk. Naponta 30-40 gyerek is jön a faluból. Nagyon szeretik ezt a játékos tanulást. Én három éve járok Székelyzsomborra, jövőben is eljövök.

Terjéki Ildikó, a Berzsenyi Gimnázium magyar szakos tanára már negyedszer jön Székelyzsomborra táborozni:

- Újra és újra visszajövök, bár ez két hét nem alvást, és két hét huszonnégy órás szolgálatot jelent. A hely, a környező házak, az emberek, a falun végigvonuló tehéncsorda mind hozzátartozik a zsombori tábor varázsához és vonzerejéhez. Pozitív pedagógiai tapasztalataim vannak. Bosszantó volt pedagógus szemmel látni, hogy egyes gyerekek mennyire önzőek voltak kezdetben, de a közös munka, a táborba való visszatérés évről-évre megneveli őket, és egy idő után egymásra is oda tudnak figyelni.

Vojtek Sándor, magyar-angol szakos tanár Pozsonyból elmondotta: "a zsombori tábor vonzerejének nyitja egy bizonyos "zsombor feeling" (érzelem, mentalitás). Másodjára vagyok itt, és érzem, hogy itt az a fajta közösség jön létre, amely az emberekből kihozza a pozitívumokat. Tavaly alig tudtunk négy pozsonyi gyereket meggyőzni, fizessenek be egy olyan táborba, ahol dolgozni is kell, hideg vizzel mosakodni, favécébe járni, fát hasogatni stb., idén ez a négy gyerek újra visszajött, és jelentkezett még egy busznyi, de sajnos csupán öt hely állt a rendelkezésünkre.

A pozsonyi Dunautcai Magyar Gimnázium tanárától kérdeztük, mi a csuda az a "zsombor feeling", amit Vojtek tanár úr említett?

- Számomra ez egy picikét nehezen megválaszolható kérdés, mert én először vagyok itt, de ahogy elnézem azokat, kik negyedszer- ötödször-hatodszor vannak itt, rajtuk érződik ez. Engem is megérintett valamelyest. Én mindenre elszántam magam, mikor otthon mesélték, hogy mi vár ránk, milyen áldatlan körülmények vannak itt. Az első benyomás aztán az volt, éjjeli egy órakor, mikor megérkeztünk a táborba, s az itt lévő gyerekek piciny villanyvilágítással vezettek be a táborba, hogy kár lett volna ezt kihagyni. A legnagyszerűbb látni, hogy egymást egy éve nem látott gyerekek és tanárok egymás nyakába borulnak. Olyan közösség kovácsolódott itt össze, amelyben jól érzi magát mindenki.

Frissen sült kalács illatát követve a konyhába értünk, ahol az asztal mellett sürgölődött a két szakácsnő, a két Marika néni. Mit szeretnek enni legjobban a táborozók? - érdeklődtünk

Kertész Mária: "Itt minden nagyon finom, a gyerekek mégis a köménymaglevest, a paszulylevest és a krumplipaprikást szeretik legjobban. Naponta vannak konyhaszolgálatos diákok, akik besegítenek a krumplipucolásnál, hagymavágásnál, mosogatásnál, terítésnél, tűzifát aprítanak, s egyéb ilyenféle munkákban segítkeznek."

Szitás Mária: "A hat konyhás diák és a szolgálatos tanár reggel egy órával a többiek előtt kel, előkészítik a reggelihez valót, s felköltik a többieket. A mai menű a következő volt: reggelre majonézes karfiol, pástétom kikavarva vajjal, margarin, paradicsom, lekvár, tea. Ebédre köménymagleves, pörkölt puliszkával annak, aki szereti, másnak kenyérrel vagy makarónival, savanyúságnak káposzta, paradicsom és paprika saláta, vacsorára pedig párizsi, szalámi, körözött, karfiol és tea."

Kertész Mária: "Utóbbi hatalmas mennyiségben. Naponta elfogy 30 liter tea reggel is, este is."

A beszélgetés után hatalmas kiváltságban részesültem, elsőként kínáltak meg a kedves szakácsnénik az ínycsiklandozó, meleg, másnap reggelre készített "sugármentes" kalácsból. Azóta nevezik "sugár nélkülinek" a különben teljesen megszokott üreskalácsot, a teát és a kávét, amióta a holland diákok mindegyre kérdezgették a konyhában segítkezőktől angolul, hogy van-e cukor (sugar) benne vagy nincs. Reggel, a történet hallatán a táborlakók nagyot nevettek az elnevezés eredet- meséjén, és jó étvággyal, vidáman fogtak a reggelihez, majd a munkához.

Ők lennének azok, akik közösen, jókedvűen, évről-évre eljönnek Zsomborra és megpróbálnak házat építeni. Olyan házat, amely emlékeztetni fog majd egykor a sok-sok barátra, ismerősre, tanárra, kellemes és hasznos időtöltésre, a Székelyzsomboron töltött nyarakra...

Tóásó Áron Zoltán

Előzmény