Székelyzsombor visszavárja a diákokat

Romániai Magyar Szó, 2004. szeptember 11.

A Színkép szabadidős melléklet 2004/36. számának főbb anyagai

Az idei nyár derekán, immár tizenkettedszerre, egyetlen hosszabbított turnusban újra megpezsdítette Székelyzsombor hétköznapjait és a vasárnapokat a komoly, ám fölszabadító munkával, alkotással járó jókedv, derű. A Brassó megye peremvidékén, az egykori Szászföld és a Székelyföld határán fekvő, helyi varázsát, rusztikusságát ma is őrző kis település két iskola diákjai és tanárai újabb találkozásának helyszínévé alakult át. Az 1858-ban alapított, sokféle tekintetben a budapesti középiskolák élmezőnyében szereplő Berzsenyi Dániel Gimnázium és a brassói Áprily Lajos Elméleti Líceum Kulturális kapcsolatteremtő, hagyományőrző és műemlékvédő ifjúsági tábor elnevezésű közös programja keretében, ennek alapvető célkitűzései értelmében működő diákmunkatábor több mint egy évtizednyi folytonossága és fejlődése révén honosodott meg Székelyzsomboron, nőtt hozzá és gyökerezett bele a falu mindennapjaiba. Szilárd és megtartó barátságokon innen és túl eszmecserék, gazdag és tartalmas információáramlás, közösségfejlesztő tevékenységek, illetve különböző régiók specifikus értékeire összpontosító kulturális kölcsönhatások terévé sikerült ily módon átminősülnie: megtartó identitásképző tényezők és összetartó, egybefogó különbségek, másságok nemzetközi jellegű mezsgyéjévé. Az évek során több olyan munkát is elvégeztek a táborozók, aminek a falu is - remélhetőleg - közvetlen hasznát veheti.

A tábor és a testvériskolai kapcsolatteremtés történetéhez, kis tábori krónikánkhoz tartozik, hogy a két iskola diákjai először 1991 nyarán táboroztak együtt Alsórákoson, ahol a Bethlen-kastély és környéke rendbetételével sikerült megalapozniuk hosszabb távra szóló, célszerűen tartalmasodó barátságukat. Két évvel később, anyaországi építészhallgatók irányításával már a Székelyzsombor fölött magasodó dombon, az ún. Várhegyen elterülő Parasztvár udvarát és közvetlen környékét tisztogatták a táborozók, kivágták a falakat romboló fákat, kiirtották a gyökereket, kitépkedték a gyomot a fal tetejéről, kijavították a tetőzet hibáit, évekre megállítva ezzel a további romlást. A várhoz vezető utat kiszélesítették, lehetővé téve, hogy szekérrel, traktorral is fel lehessen jutni oda. Budapesti, brassói és máshonnan érkező diákok zarándokhelye évente azóta is a vár és környéke.

A következő nyári táborozás eredményeként holland egyházi támogatással sikerült megvásárolni a falu központjában a katolikus templomhoz hozzátapadó, 1813-ban épített Zólya-portát, melynek restaurálásán, rendbetételén nyaranta közel száz táborozó munkálkodik. Hollandiai, francia, svájci, felvidéki magyar, valamint hazai román diákok is megfordultak, dolgoztak azóta itt.

Néhány éve a brassói székhelyű Mikó András Alapítvány tulajdonát képezi e műemlék-értékű, XIX. század eleji épület, melynek megmentése és újjáépítése, alkotóházzá való átalakítása, és - egyik részlegében - egy tájspecifikus falumúzeum létrehozása, berendezése mindannyiuk közös célja. A Zólya-ház udvarán lévő csűr pedig a falu közösségi pódiumaként működhet nemsokára, újonnan épült színpada amatőr színjátszók, diákszínjátszó csoportok és más jellegű együttesek produkciói számára kínál lehetőséget, teret. Az elkövetkezőkben remélhetőleg teljes felszereltségű infrastruktúrával a régió kulturális és művelődési központjává, fellegvárává magasodhat e hely. Értékőrző és értékteremtő kultuszhellyé.

Az idei találkozó szervezői és programvezetői - a berzsenyis diákok mentoraként Fenyő D. György irodalomtanár, tankönyvszerző, valamint Bálint Ferenc, az Áprily Lajos Líceum informatika tanára, a Grimasz diákszínjátszó csoport vezetője - a kezdetek óta hasonlóan gondolták el mindezt, és fáradoznak 1991 óta kitartóan azon, hogy e fölvállalt álom, terv egyre közelebb kerüljön ahhoz, amit valóságnak nevezünk, tartunk, hogy jövőt fürkésző tekintetünk, tekintetek előtt mihamarabb testet öltsön. A két hétre tervezett projektet, programot napirendi lebontás szerint szervezték meg és biztosították élményszerűen minden táborozó és mindannyiuk örömére, s az alkalmi, egy-két napra odalátogató "zarándokok", vissza-visszatérő turisták számára nemkülönben.

A helyi evangélikus egyházközséggel és a Pro Zsombor Egyesülettel karöltve a tábor nyitányaként, július 18-án, Nyírő József születésének 115. évfordulóján ökumenikus templomi szertartással emlékeztek Székelyzsombor szülöttére, beszéltek arról, hogy jelképesen ugyan, de e rítus révén hazakerülhet a Spanyolországba elszármazott író szellemi öröksége. Felavatták és megkoszorúzták Nyírő klasszikus egyszerűséggel elkészített mellszobrát, majd leleplezték és felszentelték azt az emléktáblát, ami az író szülőházának falát ékesíti ezentúl. A falu apraja-nagyja, a táborozó diáksereg és a közeli falvakból, városokból szép számban odalátogatók előtt a rendezvény egyik szervezője, a zsombori származású Fülöp Károly brassói tanító, helytörténész, majd a díszvendég, Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke, valamint Fenyő D. György mondott az író munkásságát, életművét, szellemi hagyatékát méltató emlékbeszédet. A csíkszeredai Pallas Akadémia Kiadó és ügyvezető igazgatója, Tőzsér József kezdeményezésére alkalmilag fölállított könyvstand kínált Nyírő szépirodalmi terméséből olvasásra, e hagyaték újraértelmezésére különböző írói munkákat. A rendezvény záró mozzanataként fiatalabb és idősebb zsombori népművészek alkotóműhelyeibe is bepillanthattak a szemlélődők: tájképfestészetet, csendéletet, festett kerámiát, balladai és bibliai ihletésű faragászatot tekinthettek meg az alkalomhoz illően berendezett házias, takaros népművészeti múzeumban. Elutazása előtt, Fenyő tanár úr meghívására, Pomogáts Béla a táborozó diákok kisebb hallgatósága előtt a fiatalos kíváncsiságot, érdeklődést is betöltő, s a tőle megszokott módon átfogó jellegű előadást tartott arról, hogy különböző kortárs irodalmi kánon(ok) szempontjai szerint az erdélyi irodalmi jelenlét mely szerzői, művei feleltethetők meg a korszerűség, az egyetemesség és az esztétikum elvárásainak egyaránt.

"Félidőben", a kéthetes tábor közepén a szomszéd megye egyik vadregényes vidékét járta be az akkorra már összecsiszolódott közösség, fölkapaszkodott a Madarasi Hargitára, s az onnan kitárulkozó látványt, majd a napfelkeltét fényképek tucatjai örökítették meg. A helytörténeti érdekeltségű városnézés célpontja ezúttal nem a közeli és már ismerősebb Brassó volt, hanem a Székelyföld szíveként emlegetett Székelyudvarhely, a maga nevezetességeivel: a Tomcsa Sándor Színház és néhány műemlék-értékű templom. A Székelyzsomborra visszatérő, "hazalátogató" társaság ott folytatta mindennapjait, ahol abbahagyta a kirándulás előtt: a kalákában végzett építkezési-tatarozási tevékenységek mellett szerepelt a programban színjátszás, táncház (népi és zsidó tánc lépéseinek megfigyelésére, elsajátítására), kenyérsütés hagyományos módon, hagyományos eszközökkel, kézművesség (nemezelés, agyagozás, üvegfestés, gyöngyfűzés és mindebből kiállítás), ének- és verstanítás, drámajátékok a falu kiskorú gyerekei számára, minden esti filmszemlével egybekötött vetítéssorozat Magyarországon rendezett filmfesztiválok díjazott alkotásaiból. Identitásképző és értékközvetítő jellege volt azoknak a képes beszámolóknak, filmkrónikáknak, melyeket a brassói magyar televízióadás Brassai Stúdiójának munkatársai készítettek évről-évre a táborról. "Tábori kis trakta", mondhatnánk Zrínyivel, képes történelem mindarról, amit tizenkét találkozó magába foglalhat.

A táborozás mozzanataként az utolsó nap fénypontja a falu lakói számára tető alá hozott, s ily módon hagyományt teremtő kulturális rendezvény, esti műsor volt: a berzsenyis diáklányok világító buzogány-gyakorlata, koreográfiája, Lázár Ervin A nyúl mint tolmács című meséjének párbeszédekre épített, dramatizált változata a kiskorú színjátszót játékaként, valamint a fénypontokat árnyaló súlypontként, a Balassi-emlékév jegyében, szellemében, a Grimasz színjátszóinak a helyi sajátosságokhoz, igényekhez illő mértékletességgel igazodó produkciója, egy archaizált és friss népies humorral stilizált Szép magyar komédia a szerelem színeváltozásáról.

Eszembe jut egy régi, ám azóta is kedvenc filmem, a Jövőre, veled ugyanitt... című, ezúttal már nem csak a szójáték kedvéért. Tehát: jövőre, veletek, ugyanitt... Székelyzsombor visszavár!

Bokor Katalin

Hírek, újdonságok