Székelyzsombor. Sokan vannak, akiknek semmit sem jelent ez a név. Mások hallottak már arról, hogy van néhány "őrült" berzsenyis, akik nyaranta heteket töltenek el ebben a kis erdélyi faluban. Közéjük tartozom én is. A brassói Áprily Lajos Líceum diákjaival, tanáraival, évekkel ezelőtt vette fel a kapcsolatot iskolánk. Első közös táborunkban, 1991-ben, Alsórákoson az ottani várkastély felújítása volt a cél, 1993-ben jártunk először Jimboron. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy a zsombori napok rengeteget jelentenek mindenkinek, aki csak megfordult ott. Az Erdélyben töltött idő alatt megtanuljuk értékelni a sokunk számára olyan, természetes dolgokat, mint amilyen a meleg fürdő, a folyóvíz, a puha ágy... Persze nem (csak?) ezért megyünk Zsomborra évről-évre, hanem azért is, mert hazatérve egészen máshogy látjuk a világot. Megismerünk egy másfajta életformát, tőlünk különböző embereket. Rövid ideig együtt élünk, együtt dolgozunk velük. Eljátsszuk azt, hogy mi is egy kis faluban, távol a várostól élünk, utána pedig egy nap alatt hazabuszozunk, belefekszünk a forró vízzel teli kádba, majd a puha, paplanos ágyba. De ekkor már gazdagabbak vagyunk rengeteg tapasztalattal, sok-sok baráttal, és örökkétartó emlékekkel. Ezért jó, hogy létezik ez a hely, és mi, berzsenyisek eljuthatunk ide.
A Zsombor-nap keretében bemutatkozik a falu, a tábor, és egy kicsit mi is. A kiállításon megnézheted emlékeinket, a rólunk készült fényképeket, és ebben az újságban is olvashatsz Székelyzsomborról, a táborról. Talán megértesz minket. Talán Te is kipróbálnád két hétig a falu diktálta életformát. Talán a nyáron találkozunk Erdélyben...
1
Már megint itt vagyok Székelyzsomboron. Furcsa itt lenni. Olyan, mintha hazajöttem volna. A tizenhárom órás utazás után a jól ismert helyek köszönnek vissza. A vár, Pálinkás János bácsi háza, a kultúrotthon, a tavalyi táborhely és persze a Dodó Bár, amelynek a közelébe az első pár napon még egy üveg kóláért sem mehettünk. "Tilos a Dodó, fiam! Szomjas vagy? Úgyis kell vizet hozni a forrásról, hát menjél!" Bár ez a felszólítás egy kicsit finomabban hangzott el, ha elhangzott egyáltalán, egy fontos dolog mégiscsak van ebben a kijelentésben. Igen, igen, az a drága vízhordás. Eddigi életemből huszonkilenc napot töltöttem Székelyzsomboron, és a huszonnyolcadikon, a hazautazás előtti napon, kénytelen voltam vízért menni a forráshoz. Keserű a tábori élet...
Mielőtt még teljes letargiába esnék, eszembe jutnak azok a gyönyörű rongyszőnyegek, amelyeket a mi dolgos kezecskéink szőttek, a sok kiló kenyér, amelynek sütését igencsak hathatósan sikerült akadályoznunk. No és persze ne felejtkezzünk el a kapálásról! Egy forró hétfői délelőttön Pálinkás János bácsi megmutatta nekünk a legelőt. Ezzel még semmi baj nem lett volna. Szegény, ártatlan városi gyerekek ilyenkor nagyon boldogok: "Jaj, de jó, legelő, barikák, bocikák, Hawaii!..." Aztán kezükbe nyomják a kapákat, és kimondják a varázsigét: "Kapálj!" A legelő széltében-hosszában három-négyszeresére nő, a nap úgy süt, mint a sivatagban, ráadásul az összes légy azt hiszi rólad, hogy marha vagy (höm...) és véresre csipkednek. Élet az ilyen?!?
Hát persze, hogy élet! Pláne, mert szabadnapok is vannak, amelyeken fel lehet fedezni a gyönyörű, csodálatos, elmondhatatlanul szép Erdélyt. Üldögélhetünk a bálványosi Büdös barlangban kénszagtól fulladva, utána pedig ebédelhetünk fél hatkor a Szent Anna tónál. Megnézhetjük Brassót a Cenk tetejéről, és hosszú-hosszú_ hegymászás után a világ urainak érezhetjük magunkat. amikor letekintünk az 1800 méter magas Nagykő tetejéről. Denevérüledékek között lépkedve 300-400 ezer éves ősmaci maradványokat kutathatunk az Almási barlangban, ajándékokat vásárolhatunk Korondon, és kívülről megnézhetjük a parajdi sóbányát, merthogy minden délután bezár...
És közben még az összes lány is megtanulja, hogy miért kell a buszba légrugó, hogyan működik a kompresszor, mi a kiejtése románul az autószerelő-műhelynek. Osztok, szorzok, összeadok, és így még humános agyammal is képes vagyok kiszámolni, hogy a tizennégy nap mindegyikére jutott legalább egy óra és hat percnyi buszszerelés. Szegény Géza "bácsit" (ő volt a sofőrünk) megáldotta az ég a jó kis román utakkal.
Hazajutottunk, itthon vagyunk, szép volt, jó volt. Kedves emberek, szép tájak, vidám játékok emléke kavarog fejemben, miközben azon gondolkozom, vajon várni fog-e jövő nyáron is a patak, a mező, a szénakazal, a fűszál? "Hazamenjek"-e jövő nyáron is Székelyzsomborra?
A Zsombor-nap keretében bemutatkozik a falu, a tábor, és egy kicsit mi is. A kiállításon megnézheted emlékeinket, a rólunk készült fényképeket, és ebben az újságban is olvashatsz Székelyzsomborról, a táborról. Talán megértesz minket. Talán Te is kipróbálnád két hétig a falu diktálta életformát. Talán a nyáron találkozunk Erdélyben...
2
Falu, Erdély ország déli csücskében, Székelyország határán. Fő és egyetlen nevezetessége egy középkori parasztvár, amelyből napjainkra már csak a belső udvart körülölelő várfal maradt meg, többé-kevésbé jó állapotban. Védelmi feladata valószínűleg sohasem volt, így a falusiak - gyakorlati hasznuk nem lévén belőle -, egyre kevésbé foglalkoztak vele. Az utólagos raktárépületek felhúzásakor már raktározási szempontok váltak elsődlegessé. Tehát ezekben szalmát, gabonát, szalonnát, és egyéb füstöléssel tartósított élelmiszereket tároltak, amire az 1940-es évek végéig szalonnacsősz vigyázott.
A vár udvarán burjánzó embermagasságú gaz kiirtása volt az 1993-as első zsombori tábor fő célja. Egy évre rá a Berzsenyi Dániel Gimnázium, a brassói Áprily Lajos Líceum és a Székelyzsombori Magyar Evangélikus Egyházközösség közösen megvette a falu közepén, a katolikus templom mellett álló Zólya-portát, aminek felújítása azóta is tart. A tábor első két hetében csak a ház és a hozzá tartozó melléképületek (istálló, pajta, valamint a szénapadlások) takarításával foglalkoztunk. A sátortáborjelleg elég sok szabadságot adott nekünk, és talán ez is hozzájárult a barátságos légkör kialakulásához. Sajnos, ezt a hangulatot többé valószínűleg nem fogjuk érezni, ugyanis ez volt az utolsó "sátras Zsombor".
A tavalyi tábor alatt már a kultúrotthonban aludtunk. Ezek a hetek gyakorlatilag a kirándulások, és az ezekkel szorosan összefüggő buszlerobbanások jegyében telt el. (Kirándulás Tusnádfürdőre - defekt, Vargyas-Szováta-Székelykeresztúr körút - eltört olajcső, rövidzárlat a műszerfalon, és még sorolhatnám.) Ilyenkor játékokkal próbáltuk elűzni a hideget és a fáradtságot, és egyszer bizony az is előfordult, hogy egy mező közepén kisebb-nagyobb "kupacokban" próbáltuk egymást felmelegíteni.
Idénre valamennyire megoldódtak a tábor anyagi gondjai, úgyhogy holland és román egyetemisták segítségével elkezdtük a parasztporta talajának víztelenítését. Ez elkerülhetetlen volt a további komoly felújító jellegű munkálatok előtt. Talán ennyi elég is lesz a múltjáról ennek az egészen különleges tábornak, amit, ha egy szóval kéne leírnom, ezt írnám: Más-Tábor.
3
4
Mi lesz a jövő? Még semmi sem biztos. A következő táborok célja továbbra is a ház felújítása, és emellett a falu segítése kisebb-nagyobb munkák elvállalásával. (Pl.: kapálás, aratás...) Persze a házépítéshez pénz is kell, amit alapítványoktól, támogatóktól kap a tábor. Ha elkészül a "portánk" berendezhetjük egy részét falumúzeumnak, hiszen már az iskola takarítása közben is fontos, érdekes leleteket" találtunk. Elképzelhető, hogy színjátszó csoportok évenként megrendezendő találkozóinak adunk otthont. A legfontosabb viszont az, hogy a házat lakhatóvá tegyük, hogy táborainknak szálláshelye legyen. A Zólya-ház jövőjéről még később is lehet dönteni, abban pedig biztosak lehetünk, hogy a tábor erdélyi és budapesti főszervezőinek, Bálint Ferencnek és Fenyő D. Györgynek vannak ötleteik...
A Zólya-ház jövőjéről még később is lehet dönteni, abban pedig biztosak lehetünk, hogy a tábor erdélyi és budapesti főszervezőinek, Bálint Ferencnek és Fenyő D. Györgynek vannak ötleteik...
5
A boldogság szigete. Egy mondatban ezt jelenti nekem Székelyzsombor. Egy hely, ahol béke, nyugalom és szabadság van. Ültem a kultúrotthon falán, zenét hallgattam, mellettem éppen vonult a csorda hazafelé, és úgy éreztem, a világon minden tökéletesen szép és jó. Egyébként nekem január elseje nem sokat jelent, az év Zsomboron kezdődik, és ott is fejeződik be. Ez egy ilyen egyéni időszámítás.
Mindig, amikor visszatértem Székelyzsomborba, minden, ami közben történt, elvesztette a jelentőségét. Mintha az otthoni dolgok nevetséges baromságok lennének, bármilyen fontosnak is tűntek. Vagy mintha meg se történtek volna, csak álmodtam őket. Olyan ez az egész, mint amikor lenézel egy hegy tetejéről - például a székelyzsombori várból -, és mindent nagyon aprónak látsz. Azt hiszem egy olyan helyen, ahol mindenütt hegyek vannak, elég könnyen előjön az ilyesmi. Főleg, ha előtte legalább tizenkét órát utaztál, hogy láthasd "őket", és azokat az embereket, akik közöttük élnek. Például Brassóban. Vajon ők mindig mindent felülről látnak? (Ez valami hülye költői kérdés volt már megint...)
Székelyzsombor:
- egy hely, ahol belső lényem átalakul,
- ami segít az elidegenedés ellen,
- ahol találkozok az álmokkal, mesékkel és önmagammal.
Impresszum
Köszönjük saját munkánkat és másokét, amely nélül e lap nem jöhetett volna létre.
Név szerint:
- Gyarmathy Dóra (BDG)
- Gyarmathy Réka (BME)
- Székely Miklós (BDG)
- Eörsi Sarolta (ELTE)
- Varga János
- Nehéz-Posony Ferenc (ELTE)
Önzetlen munkánkért köszönetet várunk Fenyő és Huba tanár uraktól!!!
6
Hírek, újdonságok
Mondások Zsomborból
